Köszönünk mindent, Kuba!

Egy bajnoki aranyérem, egy Magyar Kupa-elsőség, egy Extraliga-bronzérem, egy harmadik hely a Magyar Kupában, Bajnokok Ligája főtábla.

Az elmúlt három idényben ez volt a 2018-ban érkezett lengyel vezetőedző, Jakub Głuszak mérlege a Vasas Óbuda kispadján. A szakember úgy döntött, hogy nem hosszabbítja meg klubunkkal a mostani idény végén lejáró szerződését. Ennek két fő oka, hogy úgy érezte, neki és a Vasasnak is szüksége van új impulzusokra, másrészt a családjával – főleg már óvodás kisfia miatt – szeretnének visszaköltözni Lengyelországba.

"Mindenekelőtt szeretném megköszönni Sarlós Mártonnak, Jámbor Jánosnak és a Vasasnak, hogy bíztak bennem. Egy végletekig profi csapattól érkeztem ide, tisztában voltam azzal, hogy itt teljesen más körülmények lesznek majd, mint a Chemik Policénél voltak, így sokkal több munkám lesz majd nemcsak a játékosokkal, hanem az egész együttes szemléletének megváltoztatásával. Azt gondolom, amit szerettem volna, azt sikerült megvalósítani, a lányok sokat léptek előre, és a klub is egy más polcon helyezkedik el, mint korábban” – tekintett vissza az elmúlt három esztendőre Kuba.

A legutóbbi, bajnoki bronzéremmel zárult idényre kitérve elmondta, nagyon elégedett, hogy sikerült dobogóra állni, mert hihetetlenül nehéz és kemény szezonon van túl ő, a stáb, a játékosok és az egész klub is.

"Az egész idény egy hatalmas küzdelem volt, de a legnehezebb pillanatokban is erősek maradtunk, a nehézségek pedig a végére összekovácsolták a társaságot. A lányok mindennél jobban akarták ezt a bronzérmet, meg is küzdöttek érte, és tényleg komolyan gondolom, hogy ez a medál nekünk most az aranyéremmel volt egyenértékű” – jelentette ki a szakember, aki már szövetségi kapitányként a magyar női válogatottat készíti fel a közelgő Európa-bajnoki selejtezőkre.

A kérdésre, hogy ez volt-e pályafutása legnehezebb idénye, egyértelműen igennel felelt, hozzátéve, hogy éppen ezért rengeteg tapasztalatot gyűjtött arról, hogy kell megoldania a nehéz helyzeteket.

"Amikor ősszel beütött a járvány, félve néztem meg a telefonomat, amikor valamelyik játékos vagy stábtag hívott vagy üzenetet küldött, mert csak és kizárólag rossz híreket kaptam. Nem volt könnyű időszak, de mindig azt mondogattam magamnak, hogy türelmesnek kell lennem, és a legjobbamat kell nyújtanom azoknak, akik épp tudtak edzeni” – utalt vissza a nehézségekre Głuszak, akinek a Covid mellett a sérülésekkel is meggyűlt a baja, hiszen Windisch Kingát, Ambrosio Melanit, Mária Zernovicot és Sanja Kalicanint is hetekre, hónapokra elveszítette.

Amikor arra voltunk kíváncsiak, meglátása szerint melyik volt az idény legjobb mérkőzése, a Mincsanka Minszk elleni CEV Kupa-találkozót emelte ki, mondván, azon a találkozón hozzáállásban és taktikailag is szinte tökéletesen röplabdáztak tanítványai, ráadásul 0-2-nél is pont ugyanúgy hittek a győzelemben, mint 0-0-nál.

"Sok tapasztalatot gyűjtöttünk az ilyen találkozókon, vélhetően ezek is a segítségünkre voltak az idény végén, a fontos meccseken” – szögezte le a szakember.

A Kaposvár elleni utolsó mérkőzés cseréivel kapcsolatban elmondta, nem tudja visszaidézni, bizonyos helyzetekben miért döntött úgy, ahogy, egyszerűen csak hallgatott a megérzéseire. Mint ismert, Głuszak az elveszített második játszmában a tudásától elmaradó Török Katát és Mária Zernovicot is visszaküldte a harmadik játszmára, amit remek játékkal háláltak meg. Később az ötödik szettre aztán pályán hagyta Sila Caliskant és Kiss Grétát, és mindketten elévülhetetlen érdemeket szereztek a győzelemben.

"Ezekben a helyzetekben remekül látszott, hogy minden játékossal egyformán foglalkoztunk a szezon során, és hiába kezdett valaki a sarokban, az minden pillanatban készen állt, hogy jó teljesítményt nyújtva be tudjon szállni. Ez azt mutatja, hogy jó munkát végeztünk, mindenki előre tudott lépni” – fejtegette a bronzérem receptjét a tréner.

A szezon közbeni feladócserével – Jennifer Nogueras helyére Caliskan érkezett – elmondta, nem volt tervezett a váltás, hirtelen jött az ötlet és a lehetőség, de örül, hogy Sila érkezett, mert bár talán nem játszott annyit, mint amennyit várt, de rendkívül hasznos tagja volt a csapatnak, Fábián Fannyt is nagyszerűen támogatta, és amikor sorsdöntő pillanatokban be kellett szállnia, akkor is remekül segítette az együttest.

Az elmúlt három év összegzése kapcsán elmondta, mivel maximalista, amellett, hogy a játékosokat szerette volna minél nagyobb fejlődéshez hozzásegíteni, minden lehetséges trófeát el akart hódítani.

"Azt gondolom, összességében jó munkát végeztünk a stábbal és a lányokkal közösen. Úgy éreztem, a játékosok mindig mindent megtettek, elértük, amit lehetett, sőt, a BL-főtáblával talán még annál is többet. Az itt szerzett emlékeimet életem végéig meg fogom őrizni” – zárta szavai Kuba, aki elmondta, jelenleg a válogatott minél sikeresebb szereplése lebeg a szemei előtt, így egyelőre nem tudja, mit hoz számára a következő szezon.

Grafika: ki.graphics, Fotók: Vasas Attila